Pénztári Szolgáltatások - Magánnyugdíjpénztárak

A magánnyugdíjrendszer, a kötelező társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó kötelező járulékfizetésen alapuló nyugdíjrendszer, mely a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódva gondoskodik időskor és megrokkanás esetén az állampolgárok biztonságáról. Az állampolgárok tagdíjfizetésen és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és a magánnyugdíjpénztári rendszert az 1997. évi LXXXII. törvény szabályozza.

A magánnyugdíjpénztár,a hivatkozott törvény szerint létrehozott, önkormányzatiság elvén működő, a tagok tulajdonában lévő olyan intézmény, amely a kötelező nyugdíjjárulék egy részét, az esetleges kiegészítő befizetéseket, tagdíjként gyűjti, a tagdíjbefizetéseket befekteti és a tagdíjat, valamint annak hozamát, a tag egyéni számláján jóváírja. A pénztár a nyugdíjkorhatár elérésekor az egyéni számlán jóváírt fedezet alapján nyugdíjszolgáltatást nyújt.

A pénztárak eltérő taglétszámmal és vagyonnal rendelkeznek, más-más vagyonkezelő gondoskodik a befektetések eredményességéről, más-más hozamot érnek el, stb.

Az összehasonlító táblázat, a jelenleg tevékenységi engedéllyel működő 18 magánnyugdíjpénztár működésére jellemző legfontosabb, nyilvános adatokat foglalja össze.

A táblázatban használt fontosabb fogalmak:

Nyílt pénztár

Az a pénztár, amely a lehetséges pénztártagok körét nem korlátozza.

Zárt pénztár

Olyan pénztár, amely szakmai vagy más szervezési elv alapján (pl. munkahely) a pénztár lehetséges tagjainak körét meghatározza.

A tagdíjakból a fedezeti, a működési, és a likviditási tartalékra jutó rész aránya (%)

A pénztár a bevételeit (befizetett kötelező és kiegészítő tagdíjak, egyéb bevételek) köteles három részre bontani. A bevételei egy részből köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni, illetőleg egy részét pedig működési tevékenységre elkülöníteni. A tartalékok kizárólag a törvény előírásai szerint használhatók fel. A befizetések tartalékok közötti felosztásának mértékét, a pénztár a Szervezeti és Működési Szabályzatban, vagy a pénzügyi tervben szabályozza.

A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyűjtésére és finanszírozására szolgál. (Ebbe kerül tehát, a pénztártag tagdíjának az a része, amely a majdani nyugdíjszolgáltatása fedezetéül szolgál, és ide kerül az erre az összegre eső nettó hozam is. A felhalmozás időszakában a fedezeti tartalék összege az egyéni számlán nyilvántartott összeggel egyezik meg.)

A likviditási tartalék a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgáló, a tagok által közösen finanszírozott tartalék.

A bevételek működési tevékenyégre elkülönített része a pénztár működésének a tagok által közösen megteremtett forrása.

A pénztár egészére vonatkozó nettó hozamráta értéke

A pénztár befektetési teljesítményének eredményességi mutatója a nettó hozamráta. (A nettó hozam, a befektetésekre jutó kiadással csökkentett - nominális - hozam.) Azt mutatja meg, hogy a pénztártag, illetőleg a pénztár vagyona - a befektetés eredményeképpen - az adott időszakban milyen mértékben gyarapodott. A nettó hozamszámítás alapját a 282/2001. (XII. 26.). Kormányrendelet 4. sz. melléklete határozza meg. A hivatkozott kormányrendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja alapján a pénztár egészére vonatkozó nettó hozamrátát kell közzétenni.

Referenciaindex

A 282/2001. (XII.26.) Korm. rendelet 21.§ (1) bekezdés a) pontja alapján a pénztáraknak nyilvánosságra kell hozni a pénztár egészének a tárgyévi és az azt megelőző négyévi nettó hozamrátáját a hivatkozott kormányrendelet 4. számú mellékletében leírt módszerrel számítva, valamint a - negyedéves értékek láncszorzataként számított - referenciaindex ugyanazon időszakra vonatkozó hozamrátáját. A referenciaindex hozamrátáját csak 2002. január 1-jétől kezdődő időszakra kell publikálni.

Referenciaindex hozamráta: az a hozamráta, amit az adott pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételű vagyonnal jellemzően a piacon el lehet érni, és ezzel a pénztár ténylegesen elért befektetési teljesítményét össze lehet vetni.

Pénztárak Garancia Alapja

A Pénztárak Garancia Alapja, a tagok befagyott követelése és a szolgáltatási tartalék "hiánya" esetén, továbbá a felszámolás alatt álló pénztár tagjai számára garantálja - főszabályként - a tag egyéni számlája alapján fennálló követelésének összegét.