Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak

Az önkéntes nyugdíjpénztár természetes személyek elhatározásából, illetve a munkáltató kezdeményezésére munkavállalók által alapított, a függetlenség, a kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott pénztári szervezet. Az alapításhoz legalább 15 alapító tag szükséges.

Azönkéntes nyugdíjpénztár olyan pénztári szervezet, mely a tagjai - vagy a pénztártag jogán annak közeli hozzátartozói - részére a nyugdíjkorhatár elérése után, az egyéni számlán nyilvántartott összeg terhére, az alapszabályban rögzített módozatoknak megfelelően a tag választása szerint nyugdíjszolgáltatást nyújt. (A nyugdíjszolgáltatás egy összegben vagy járadék formájában, illetőleg e kettő kombinációjaként történő pénzbeni kifizetés.)

A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja. A tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által vállalt rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató a törvényben meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhat. A tagdíj - minden pénztártagra kötelező - legkisebb mértékét (ún. egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg.

Sajátossága az önkéntes nyugdíjpénztári rendszernek a "támogatói" jogállás. Az önkéntes nyugdíjpénztár támogatója lehet az a természetes vagy jogi személy, aki (amely) eseti vagy rendszeres pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást teljesít (a továbbiakban: adomány) a pénztár tagjai, vagy a pénztár javára, ellenszolgáltatás kikötése nélkül.

A támogató jogosult meghatározni, hogy az adományt a pénztár milyen célra és milyen módon használhatja fel, de a tagoknak nyújtott támogatás csak a pénztártagság egészének vagy az alapszabályban meghatározott tagsági körnek nyújtható.

A táblázatban használt fontosabb fogalmak:

Nyílt pénztár

Az a pénztár, amely a lehetséges pénztártagok körét nem korlátozza.

Zárt pénztár

Olyan pénztár, amely szakmai vagy más szervezési elv alapján (pl. ágazat, munkahely) a pénztár lehetséges tagjainak körét meghatározza.

A tagdíjakból a fedezeti, a működési, és a likviditási tartalékra jutó rész aránya (%)

A pénztár a bevételeit (befizetett kötelező és kiegészítő tagdíjak, egyéb bevételek) köteles három részre bontani. A bevételei egy részből köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni, illetőleg egy részét pedig működési tevékenységre elkülöníteni. A tartalékok kizárólag a törvény előírásai szerint használhatók fel. A befizetések tartalékok közötti felosztásának mértékét, a pénztár az alapszabályában, vagy a pénzügyi tervben szabályozza.

A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyűjtésére és finanszírozására szolgál. (Ebbe kerül tehát, a pénztártag tagdíjának az a része, amely a majdani nyugdíjszolgáltatása fedezetéül szolgál, és ide kerül az erre az összegre eső nettó hozam is. A felhalmozás időszakában a fedezeti tartalék összege az egyéni számlán nyilvántartott összeggel egyezik meg.)

A likviditási tartalék a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgáló, a tagok által közösen finanszírozott tartalék.

A bevételek működési tevékenyégre elkülönített része a pénztár működésének a tagok által közösen megteremtett forrása.

A pénztár egészére vonatkozó nettó hozamráta értéke

A pénztár befektetési teljesítményének eredményességi mutatója a nettó hozamráta. (A nettó hozam, a befektetésekre jutó kiadással csökkentett - nominális - hozam.) Azt mutatja meg, hogy a pénztártag, illetőleg a pénztár vagyona - a befektetés eredményeképpen - az adott időszakban milyen mértékben gyarapodott. A nettó hozamszámítás alapját a 281/2001. (XII. 26.). Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés c) pontja és a Korm. rendelet 4. sz. melléklete határozza meg.

Referenciaindex

A 281/2001. (XII.26.) Korm. rendelet 25.§ (1) bekezdés c) pontja alapján a pénztáraknak nyilvánosságra kell hozni a pénztár egészének a tárgyévi és az azt megelőző négyévi nettó hozamrátáját a hivatkozott kormányrendelet 4. számú mellékletében leírt módszerrel számítva, valamint a - negyedéves értékek láncszorzataként számított - referenciaindex ugyanazon időszakra vonatkozó hozamrátáját. A referenciaindex hozamrátáját csak 2002. január 1-jétől kezdődő időszakra kell publikálni.

Referenciaindex hozamráta: az a hozamráta, amit az adott pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételű vagyonnal jellemzően a piacon el lehet érni, és ezzel a pénztár ténylegesen elért befektetési teljesítményét össze lehet vetni.